Bakta és Lórántháza birtokosai

Bakta a késő rézkortól kezdve lakott település. Sokféle nép települt meg a Nyírség ezen erdős-sztyepp vidékén, állattenyésztő és földművelő népek egyaránt. Bakta korabeli tájadottságaival, változatos felszínével, így tavaival, mocsaraival, kiterjedő erdősségével, nádasaival jóval a honfoglalás előtt is vonzotta az embert a letelepedésre. Bizonyítják ezt a földből kikerülő leletek. Mind például a településen 1951-ben talált rézkori hamvasztásos sírlelet. Ebből különös alakú és díszítésű urna, széles szájú fazekak és bögrék kerültek elő. A „baktalórántházi magányos sír”, sajátos módon, a korai bronzkor irányában is kapcsolódik. Számos más, bronzkori lelet is előkerült i. e. III. évezredből.

A közel ötezer éves település, Bakta legrégibb írásos emléke, 1271-ben keltezett, V. István király adománylevele, – melyben apja IV. Béla által, 1261-ben kiadott -az egri püspökség birtokait felsoroló és azt megerősítő-  oklevele.  Az írott források szerint Bakta első részbirtokosai a Kállayak voltak. Lórántháza, amelynek ekkori neve Lywder volt, 1323-ban fordul elő először a forrásokban. (Ekkor még két különnálló településről beszélünk) A XIV.  sz. végétől a  XVI. század között már több adattal is rendelkezünk Bakta és Lórántháza birtokosairól. Így például tudjuk, hogy a Baktaynak nevezett kisnemesi család  közel két évszázadig birtokolja a település nagyrészét, mellettük részbirtokkal rendelkeztek a Vay, a Nyíri és a Kölcsei családok is. Egy 1479-ből fennmaradt forrás bizonyítja, hogy Hunyadi Mátyás királyunk a baktai birtokból a Petneházy familiának is részt juttatott. Lórántháza a XV. század első harmadában még a Lórántházi család birtokában volt, de 1433-ban már a Báthori család birtokai közt találjuk.  Bakta csak később került a Báthori család ecsedi uradalmához, de nem sokáig maradt ott, ugyanis Báthori István országbíró a Tatay családnak ajándékozta 1593-ban. 1615-től Bakta  II. Ferdinánd királyunk adományaként Szalai Barkóczi Ferenc, majd 1630-tól annak fia László Zemplén megyei alispán birtokába került és egészen a század végéig a családnál maradt. A Barkóczy családhoz kötődik a baktai kastély építése. A következő birtokos család házasság révén jutott az említett birtokokhoz, hiszen Barkóczy Krisztina férje, nagykárolyi Károlyi Sándor lett Bakta új tulajdonosa.  Károlyi Sándor kuruc generálisként baktai kastélyában látta vendégül II. Rákóczi Ferenc fejedelmet 1710-ben. Lórántházához ami Rákóczi birtok volt, csak a fejedelem törökországi emigrálása után jutott hozzá. Bár 1711-ben házasság útján ismét új birtokosa lett a falunak, amikor hallerkői Haller Gábor elvette Károlyi Sándor lányát, Klárát, annak korai halála miatt gyermekeik felnőtté válásáig még Károlyi birtoknak számított. Klára halála után fia,Haller Sándor, majd annak fia, József birtokolta Baktát. 1783-ban Haller József vásártartási privilégiumot járt ki az uralkodónál baktai birtokának. Az utókor számára nem ismert okból 1791-ben Haller József baktai birtokrészét a kastéllyal együtt gróf bárczai Bárczay Miklósnak adta zálogba, amely zálogból ki nem váltotta, így a birtok új tulajdonosa a gróf Bárczay család lett. 1798-ban baktai birtokrészhez jutott bökönyi Beck Pál mérnök is, aki Bárczay Annát 1804-ben vette titokban feleségül, hozományként pedig -özvegy Bárczayné halála után- a Bárczay birtokrésszel a baktai kastélyt is elnyerte. Beck Pál négy leánya közül a legkisebb Paulina Degenfeld-Schonburg Imre felesége lett,aki a település legjelentősebb birtokosa volt,-  így 1834-ben Bakta és a kastély a Dégenfeld család birtokába jutott és ott is maradt egészen 1945-ig a második világháború végéig.

A két településrész Nyírbakta és Lórántháza 1932. január 01-én egyesült Baktalórántháza néven.