A kastély története

A kastély története

 
Bár a baktai Dégenfeld kastély történetének kezdeteit homály fedi, de hosszú és kitartó kutatómunkával nem lehetetlen annak felderítése. Az első ismert irat, amely bizonyítja, hogy Baktán nemesi építmény állt, 1515-ben kelt, e szerint a Nyíri család tagjai nászajándék fejében „...Bogda prédiumban egy lakatlan nemes kúriát, Ibrányi István esztergomi kanonoknak adományozzák.” Az említett Ibrányi család és Bakta kapcsolatáról sajnos keveset tudunk, sőt a következő forrás már arról tudósít minket, hogy szűk hét évtizeddel később, 1593 előtt Bakta már a Báthoriak ecsedi birtokához tartozott, ekkor ugyanis a Tatay család kapta meg ajándékba azt ecsedi Báthori István országbírótól. Az adomány 1630-ban magszakadás miatt új birtokoshoz került, amikor II. Ferdinánd uralkodó új adományként szalai Barkóczy Lászlónak adta. A hagyomány szerint a mai Dégenfeld kastély elődjét Barkóczy László építette 1630-körül, de ezt az állítást semmilyen írásos dokumentummal nem lehet alátámasztani. Sőt, az uralkodó 1630. április 21-én kelt adományleveléből világosan látszik, hogy Baktán az adományozás idején már állt egy nemesi kúria: „...possessionibus Bakta curiaque nobilitari ibidem fundata et exstructa...” azaz: „Bakta helységben alapított és épített nemesi kúriával”. A Barkóczy birtokok egy része — Baktával és Lórántházával egyetemben — 1633-ban pár hónapra Bethlen István erdélyi főúrhoz került, de hamar korábbi tulajdonosa birtokai között látjuk viszont. Az 1633-as birtokátruházó iratban érdekes módon Bakta nemesi épülete már „castellum”-ként, vagyis kastélyként szerepel, sőt Barkóczy László végrendeletét 1659-ben baktai kastélyából keltezte. Ha megvizsgáljuk a forrásokat, inkább arra a következtetésre juthatunk, hogy Barkóczy a baktai birtokán lévő kisebb nemesi kúriát kastéllyá bővíthette az 1633 és 1659 közötti években. Mindenesetre a szép karriert és óriási birtokállományt felépítő Barkóczy László birtokait fia, majd unokája örökölte. A kastély az 1670-es évektől már egyszerre több kézben volt, többek között a Kölcsey és a Perényi családok is részt tudhattak magukénak a birtok mellett a kastélyból is. 1687-től Barkóczy Krisztina házassága révén a kastélynak új részbirtokosa lett, méghozzá a nagykárolyi Károlyi család. Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina majd negyvenévi házassága alatt a kastély sok mindenen keresztülment. A Rákóczi szabadságharc és az 1717-es tatár betörés erősen rányomta a bélyegét a környékre. Így nem véletlen, hogy a Károlyi házaspár 1720 környékén kezdeményezte a kastély komolyabb felújítását. Ekkoriban már lányuk, Klára és férje hallerkői Haller Gábor tulajdonában volt az épület. Károlyi Sándor, felesége és lánya leveleiből kiderül, hogy 1720 és 1724 között nagyszabású felújítást végeztek a kastélyon, amely ennek során már egy emeletet is kapott. A baktai birtok később, 1791 után kikerült a Haller család tulajdonából és rövid időre a bárcai Bárczay családhoz jutott. Bárczay Miklós birtokából − szintén házasság útján − bökönyi Beck Pál kapta meg, akinek legkisebb leánya, Paulina hozományként vitte a Dégenfeld családba. A kastély − feltehetően utolsó − komolyabb átalakításait 1840 körül végezték, de ez a munka is sajnos dokumentálatlan maradt az utókor számára. A második világháború végéig a Dégenfeld család tagjai lakták. A 20. század háborúi során a kastélyt többször feldúlták, 1945 után pedig a többi kastély sorsára jutott, államosították. A baktai erdő adottságait kihasználva tüdőszanatóriumként hasznosították az épületet és az új funkciónak megfelelően különböző átalakításokat, bővítéseket végeztek.